Munkája során a zsűri több tipikusnak mondható problémára is felfigyelt, amelyeket mindenképp érdemes volna orvosolni azoknak, akik következő alkalommal is meg akarják mérettetni a munkájukat (vagy egyszerűen csak el akarják küldeni egy szerkesztőnek a kéziratukat).

A szinopszis

A szinopszisról itt már szóltunk – érdemes elolvasni, ha kimaradt –, de nem árt végigvenni a leggyakrabban jelentkező problémákat. A jó szinopszis létfontosságú lehet, mivel sok kiadónál ez alapján ítélik meg, hogy érdemes-e egyáltalán megnyitni/bekérni a kéziratot. Bár a szinopszis-és a regényírás merőben különböző készségeket igényel, ha a jelöltnek látszólag hiányosságai vannak az elsőben, sok szerkesztő, részben jogosan, feltételezni fogja, hogy a másodikkal is sok lesz a gond. Mire figyeljünk hát oda, amikor szinopszist írunk? Néhány tanács:

• A szinopszis nem marketingszöveg! Ne felejtsük el, hogy kinek írunk – szerkesztőnek, nem olvasónak. Ő nem azért fog továbbolvasni, hogy megtudja, X és Y összejönnek-e vagy sem; arra lesz kíváncsi, hogy a felvázolt történet kereknek hangzik-e.

• Legyen egy világos szerkezet, ami már ránézésre is érthető! A többoldalnyi folyamatos szöveg jó összefoglaló lehet, de hosszabb ideig tart kibogarászni belőle a fontos információkat, ráadásul arra késztet minket, hogy cifrázzuk az összefoglalót. Érdemes inkább látható részekre bontani a szinopszist, például: karakterek, kiindulópont, konfliktus stb.

• Nem kell irodalmi elemzés és szövevényes történet! A szinopszisban nem kell válaszolni arra, hogy “mit akar a szerző”. Ez a jó szövegben úgyis benne lesz. A történet szövevényességét sem kell túlságosan sokat taglalni, mert ezen a ponton még nem érdekes a szerkesztő számára. Ezzel szemben, ha már az összefoglaló átláthatatlan, az nem sok jót sugall a regényről.

• Tisztán, tömören, érthetően! A szinopszis ne legyen hosszú – ne itt próbáljuk megmutatni az egyedi stílusunkat, mert az a regény feladata. A rövid, átlátható szinopszis rendezett íróra utal, akinek világos elképzelése van az irományáról. Ilyen íróval dolgoznak szívesen a kiadók. Pluszt jelenthet, ha még a műfajt és a lehetséges korosztályt is megjelöljük.

• Helyesírás, mondatszerkezet! Talán felesleges kiemelni, de nézzük át sokszor a szinopszist, mert ha már itt nyelvi problémák mutatkoznak, az sok szerkesztőt elriaszthatnak.

Kutatómunka

Az alapos  kutatómunka felbecsülhetetlen egy jó regény megírásához. Persze mindig lesznek hiányosságok, de próbáljuk ezek mennyiségét a lehető legkisebbre csökkenteni. Tévhit, hogy csak arról lehet írni, amit személyesen ismerünk, ám annál inkább igaz, hogy alapos háttérkutatás nélkül nincs hihető történet. Ez az egészen egyszerű dolgoktól, az egészen komplex jelenségekig mindenre érvényes. Ha csak halvány kételyt érzünk egy szó vagy  kifejezés használatakor, irány az internet! Ha pedig, mondjuk, az egyik karakterünk mentális betegséggel küzd, érdemes átható kutatómunkát végezni arról, hogy ez a valóságban hogyan néz ki – olvassunk róla szakemberektől, betegektől, családtagoktól, nézzük meg minden lehetséges oldalról.

Néhány dolog, aminek mindig érdemes utánanézni:

• szakszavak

• természeti jelenségek

• irodalmi és kulturális utalások, idézetek

• betegségek, sérülések, diagnózisok

Anglicizmusok

Az anglicizmus olyan szó, kifejezés vagy mondatszerkezet, amely angol megfelelőjének tükörfordítása, ám magyarul nincs értelme, vagy természetellenesen hat. Egy gyakori példa a páros testrészek többes számba tétele: “a szemei zöldek”. Az angolban kötelező ezeket többes számba tenni, magyarul azonban természetesebben hangzik ez: “a szeme zöld”. Szintén gyakran előfordul a kötött kifejezések hibás használata, például a “leégetem a földig” az angol “burn it to the ground” kifejezés tükörfordítása, de magyarul azt mondanánk, “porig égetem”.

Ebbe a hibába könnyű beleesni, hiszen sokan nagy mennyiségben olvasnak angolul, illetve adott esetben filmeket és sorozatokat is angolul néznek. Főleg a zsánerirodalomban írókkal esik meg, hogy anglicizmusokat használnak, amikor az ihletként szolgáló regényekre jellemző szófordulatokat is átveszik.

Egyáltalán nem gond, ha eredeti nyelven olvassuk kedvenc angolszász íróinkat, sőt. Észben kell azonban tartani, hogy ez hatással van az általunk használt nyelvezetre. A probléma egy kis tudatossággal könnyen orvosolható.

Olvasás

Közhely, hogy az olvasás elengedhetetlen az íráshoz.

Aki nem olvas, mielőtt írna, elvágja magát egy sor előnytől és segítségtől, akár az írástechnikára, akár az ötletekre vonatkozóan. Ha egy szerző nem olvas (eleget), az már a kézirat első oldalán is érezhető. Ha rászánod az időt az írásra, akkor találnod kell időt olvasásra is. Figyelj a mondatok szerkezetére, a cselekmény felépítésére, a jelenetezésre, a párbeszédekre és tanulj. Még a rossz könyvekből is lehet tanulni – sőt, időnként azokból lehet a legtöbbet.

Az, hogy valaki írási vágyat érez az írásra, nem jelenti azt, hogy témája is van. Az olvasás segíthet a témaválasztásban is. Nem baj, ha valaki úgy ír, hogy még nincs témája, attól még az remek írásgyakorlat lehet. Viszont egy kézirat elképzelhetetlen valamilyen koncepció nélkül.

Sokan különleges karaktereket igyekeztek megjeleníteni a történetükben, viszont nem voltak eszközeik ahhoz, hogy ezt a különlegességet megjelenítsék, azon kívül, hogy a narrátor elmondja az olvasónak, XY különleges volt. Az olvasás itt is segíthet.

Bízunk benne, hogy a fenti szempontok átgondolása minden leendő pályázó segítségére lesz. Kövessétek továbbra is a weboldalt, és iratkozzatok fel a [bekezdés] hírlevélre, ha hasonló tartalmakat szeretnétek kapni.

Olvasásra, írásra fel!
– Az első [bekezdés] zsűrije