Íme a shortlisre került szerzők

Hosszú munka után az előolvasók értékelései alapján kialakult az első [bekezdés] program shortlist-je, melyre tizenöten kerültek fel. A lista (ahol volt szerzői név, azt tüntetjük fel):

Amira Stone
Csóti Lili
E Frey
Eralfion
Halley Dallance Powell
Jassó Judit
Kozlovszky Réka
Krausz Emma
L.
O. Alynne

Martin Kay
Nagy Sándor
Nicole Red
Sereg Judit
Vincent & David Finn
Zia West

Gratulálunk a kiválasztásra került szerzőknek! És persze minden pályázónak, hiszen az értékelések alapján nagyon erős volt a mezőny. A következő időszakban mindenki visszajelzést kap a pályaművével kapcsolatban. Reményeink szerint ez segíteni fog abban, hogy a szerzők tovább tudják csiszolni szövegeiket és a következő alkalommal még erősebb anyaggal tudjanak indulni a programban.

Olvasd tovább!

Bemutatkozik a zsűri: Szabó István Zoltán (Steve)

[bekezdés]:Doktori értekezésedet Gibson Neurománc c. könyvéről írtad, s ez is jól illusztrálja azt, hogy a populáris kultúra egyre nagyobb hullámokon érkezik meg az egyetemi és tudományos diskurzusokba. Hogy látod most ezt a tendenciát? Szükségszerű változásnak vagyunk tanúi, vagy pedig pusztán hallgatócsalogatásról van szó? És miért lehet érdekes egy cyberpunk (vagy fantasy, krimi) regény az irodalmi kutatások számára? Miben rendezheti át a figyelmünket?

Steve: Szerintem többről van szó, mint hallgatócsalogatásról. A popkultúra kutatás saját jogán erősödik az akadémiai berkekben. Nehéz érvelni a popkultúra tudományos igényű kutatása ellen, amikor az látszik, hogy ez az alakzat óriási tömegekre hat, definíciójából eredően nagyon virulens és rendkívül kiterjedt hatásai vannak. A tágabb értelemben vett kultúrakutatók – ide értve az irodalmárokat, esztétákat, vizuális kultúra kutatókat, stb. – mindenképpen számot kell, hogy vessenek a popkultúra jelenségeivel és működésmódjával. Ez az igény a hazai egyetemeken is egyre erősebben jelentkezik. Mindezzel persze nem szeretném azt állítani, hogy amit sokan fogyasztanak az egyértelműen értékes vagy jó. És persze nem is azt, hogy egyértelműen rossz vagy értéktelen. Elsősorban az a fontos, hogy ezek a kultúrális termékek, jelenségek, szövegek – nevezzük akárhogyan – sok emberre vannak hatással vagyis formálják a kultúránkat, a világlátásunkat. Emellett pedig nem mehetünk el becsukott szemmel.

Hogy miért lehet érdekes egy cyberpunk vagy egy fantasy regény az irodalmi kutatások számára? Szerintem elsősorban azért, mert a kanonizált irodalmi hagyományoktól részben eltérő eszközökkel dolgoznak ezek a zsánerek, máshogyan közelítenek a valósághoz, más perspektívákat nyújtanak. Ettől függetlenül természetesen aktuális kérdéseket, a mi kérdéseinket feszegetik. A zsánerszövegek világa relatíve gyorsan változik és sok ember számára hozzáférhetően beszélnek jelenlévő problémákról.

Olvasd tovább!

Bemutatkozik a zsűri: Gaborják Ádám

[bekezdés]: A bemutatkozó szövegedben az áll, hogy a Szegedi Egyetemen tanítottál. Milyen kurzusokat tartottál itt?

Gaborják Ádám: Kezdetben kulturális antropológiával és a szibériai kisebbségi irodalmakkal kapcsolatos órákat tartottam, majd ezzel párhuzamosan kezdtem kortárs irodalommal is foglalkozni az akkori oktatóim, mentoraim hatására. Aztán magam is szemináriumokat vezettem részben azzal a céllal, hogy az egyetemisták is minél jobban megismerhessék a kortárs magyar irodalmat, hiszen a középiskolai oktatás hiányosságai miatt nagyon kevesen ismerhetik mélyrehatóan. Nagyjából a rendezvényszervezést is ekkor kezdtem, mert valahogy nekem nem elég a könyv. Végül lett egy harmadik halmaz is, amikor a populáris kultúrával kapcsolatos előadásokat tartottam a Média és Kommunikáció Tanszéken. Gyerekkorom óta meghatározó helyet foglal el a popkult az életemben, az egyetemen pedig végre megtaláltam, hogyan lehet erről beszélni. Mindenegyikből nagyon sokat tanultam a hallgatóknak köszönhetően. Sajnos azóta más területeken vagyok, de nagyon hiányzik ez a fajta közös munka. Első olvasásra mindez valószínűleg elég széttartónak tűnik, de azt hiszem, Clifford Geertz írásai és a kritikai kultúrakutatás lett a közös halmaz, a deszka, ahonnan el tudtam rugaszkodni különböző irányokba, hiszen innen ered az a nézőpont, ami a művészeteket is a kulturális gyakorlataink részévé teszi. Eléggé nagy hatással volt rám az egyetemista éveim alatt, s remekül tudtam hasznosítani a különböző kutatási témákban. Megnyitott egy olyan pályát, ahol a személyes érdeklődésem, mániám is gond nélkül a kutatások része lehetett.

Olvasd tovább!

Bemutatkozik a zsűri: Pillér Emília Réka

[bekezdés]: Angol és amerikai irodalomból szerezted a mesterszakos diplomádat az Egyesült Királyságban. Most londoni kiadónak dolgozol. Tapasztalatod szerint vannak-e olyan típusú könyvek, melyek hiányoznak a hazai piacról? Ha igen, milyen kötetek?

Pillér Emília Réka: Az első és legfontosabb dolog, ami eszembe jut, az a gyerek- és ifjúsági irodalom. A magyar piacon vannak jó kezdeményezések persze, de fájóan kevés a magas minőségű és fontos témákat feldolgozó könyv. A globális világban, az internet mellett élő és olvasó gyerekek és fiatalok igényei megváltoztak, a látókörük kitágult, ám erre a magyar könyvpiac és az irodalomoktatás nem nagyon akar reagálni. Nem adunk ki elég könyvet, amelyben sokszínű karakterek aktuális problémaköröket dolgoznak fel; nem provokáljuk a fiatalokat gondolkodásra, nem ösztökéljük őket a mások megértésére, holott véleményem szerint ez lenne az irodalom egyik legfontosabb feladata. Az angol piacon sokkal nagyobb számban találunk olyan írót, karaktert és történetet, akik és amelyek nem a többségi társadalom nézőpontjából tekintenek a világra. Nem mindenki fehér, középosztálybeli Harry. Ugyanezt a sokszínűséget egyébként a magyar felnőtt irodalomból is hiányolom. Egyes angol könyvkritikusok olyan kihívásokat hirdetnek meg a neten, amelyek során egy éven keresztül például csak női, vagy csak nem-fehér írók műveit olvassák. Érdekes lenne megnézni, hogy a magyar piacon van-e egy évre elegendő könyv bármelyik kategóriában.

Olvasd tovább!

A pályamunkák értékelési folyamata

Lezárult a [bekezdés] program kéziratbeküldő időszaka. Sok szöveget kaptunk tőletek (egészen pontosan 141-et), nagyon örülünk, hogy már az első [bekezdés] programot is ennyien megtiszteltétek a bizalmatokkal.

Most viszont rajtunk a sor.

Bizonyára szeretnétek tudni, hogy a következő időszakban mi is történik a kéziratokkal, és milyen lépések következnek ezután. Az alábbiakban ezt a folyamatot szeretnénk nektek bemutatni.

Olvasd tovább!

S.J. Kincaid: Öt tipp íróknak

Tegnap megnyitottuk a [bekezdés] pályázatot, ahová folyamatosan érkeznek a kéziratok. Akik szeretnének résztvenni a [bekezdés] programban, de még nem töltötték fel a pályázatukat, nincs aggodalomra okuk, hiszen 2017.06.30. éjfélig tudnak még jelentkezni.
Sokan vannak, akik még finomítják a műveiket, és az utolsó pillanatokig halogatják a jelentkezést, nekik lehet segítségükre  S.J Kincaid A kárhozott (The Diabolic) című sikerkönyv szerzője, aki eddigi tapasztalataiból merítve ad öt tippet, hogy miként lehetnek jobb írók.

Az egyetlen különbség egy megrekedt és egy sikeres író között az állhatatosság

Az írás nem könnyű hivatás. Ráadásul az idő legnagyobb részében magányos folyamat, melynek során kevés segítséget kap a szerző. A legtöbb író hasonlóképp kezdi a pályáját.
Sara Raasch 27 éves. Túl van már az első trilógiáján (Hó, mint hamu), melyet számos nyelvre lefordítottak. Most új könyvsorozaton dolgozik. Úgy gondoltuk, hogy története és tanácsai inspirálhatnak minden erejét, prózáját próbálgató szerzőt. Reményeink szerint Titeket, a [bekezdés] program pályázóit is. Írói szokásairól, az alkotói folyamat nehézségeiről és a motiváció megtartásának titkairól kérdeztük.

Olvasd tovább!

Hogyan írjunk szinopszist?

Többen is érdeklődtetek azzal kapcsolatban, hogy milyen szinopszisokat várunk a pályamunkák mellé. Első írásunkban ezzel kapcsolatban szeretnénk némi támpontot adni. Többféle szinopszis létezik, és általában minden kiadónak, irodalmi ügynökségnek megvannak a saját elvárásai. A következőkben leírjuk, mi mit várunk el ettől a szövegtípustól. Mindenekelőtt azonban nem árt tudni, hogy mire is használják ezeket az összefoglalókat a kiadók. Elsősorban képet alkotnak az adott regényről anélkül, hogy el kellene olvasniuk a teljes kéziratot (mi a [bekezdés] programban minden kéziratot el fogunk olvasni, azonban a szövegek elosztásához és csoportosításához a kéziratok szinopszisát fogjuk használni). Mindemellett felmérik az adott szerző íráskészségét, stílusát, nagy vonalakban a szöveg struktúráját és a történet eredetiségét, összetettségét. Ökölszabályként elmondható, hogy egy szerkesztő mindig több következtetést von le a szinopszis alapján, mint a szerző szeretné. Éppen ezért érdemes nagy gondot fordítani a szinopszis megírására.

Olvasd tovább!