A tavalyi program lezárulta után közzétettünk egy cikket, melyben igyekeztünk néhány gyakorlati tanácsot adni a sikeres pályázathoz. Sajnos úgy tűnik, sokan nem olvasták a szöveget, pedig megkönnyíthették volna a dolgukat. A tavalyi cikket itt találják az érdeklődők, állításai idén is érvényesek. Jelen írásban nem érintem azokat a problémákat, melyekről a tavalyi cikkben már volt szó.

Ebben az évben is örömmel konstatáltuk, mennyi ember szenvedélye az írás, mennyi ember szentel életéből hosszú órákat annak, hogy történeteket találjon ki és meséljen el. Nagyszerű érzés, hogy már második alkalommal több mint százan tisztelték meg a programunkat azzal, hogy beküldték a pályázatukat. Mindez természetesen közel sem azt jelenti, hogy minden pályamunka jól sikerült volna. Minden pályázót szeretnénk biztatni arra, hogy folytassák az írást, fejlődjenek, csiszolódjanak és fektessenek belé munkát, amennyiben ez örömet okoz nekik. A cikk meglátásaival szeretnénk segíteni a pályázóknak, hogy a következő évben nagyobb eséllyel induljanak neki a [bekezdés] programnak.

 

A koncepció hiánya

Rengeteg kéziratnál találkoztunk azzal a problémával, hogy egyáltalán nincs átgondolt koncepció arra vonatkozóan, hogy miről szól a szöveg. Más szavakkal: ezek az írások abszolúte nem szóltak semmiről. Ezekben az esetekben nagy valószínűséggel az okozta a problémát, hogy az artikulálatlan alkotási vágyon kívül nem volt meg más azon összetevők közül, melyek egy olvasható szöveg megszületéséhez elengedhetetlenül szükségesek.

Jó hír, hogy az alkotási vágy valóban fontos összetevő, önmagában azonban édeskevés. A szerzőnek már akkor kell, hogy legyen valami fogalma a történetről, amit el akar mondani, amikor hozzákezd az íráshoz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy még az írás elkezdése előtt a teljes cselekményre és az összes karakterre kiterjedő tervének kell, hogy legyen: vannak, akik nagyon részletesen előre megtervezik a történetüket, mások csupán nagy vonalakban, a cselekmény legfontosabb mozzanatait illetően terveznek – ez típus kérdése és mindkettő legitim megközelítés. A koncepció teljes hiánya azonban következetlen és nem hihető karaktereket, széttartó, súlytalan vagy éppen ötletszerű cselekményt eredményez. Ezt a hibát bármelyik olvasó néhány oldal után észreveszi és leteszi a könyvet, mint olyat, ami nem érdemes az idejére. Sajnos a zsűritagoknak nem adatott meg ez a luxus, ők végigszenvedték a kötelező ötven oldalt, így teljesen igazoltan szórták ki a pályázatból ezeket a kéziratokat.

Az efféle szövegeket már a szinopszis olvasása során fel lehet ismerni, hiszen nagyon nehéz koherens, világos összefoglalót írni egy történetről, ami következetlen és obskurus.

Szerencsére magyar nyelven is rengeteg blog, weblap vagy akár nyomtatott kötet foglalkozik az írási folyamat minden egyes fázisával, így az ötleteléssel és a koncepció kialakításával is. Ha úgy érzed, nincs határozott ötleted, akkor igyekezz ezekből az írásokból megtalálni a neked megfelelőt – nem árt azonban forráskritikát gyakorolni, hiszen meglehetősen gyenge anyagok is előfordulnak mind a netes, mind a nyomtatott források között.

Az olvasás hiánya

Mindenki ismeri a közhelyet, miszerint ha írni akarsz, előbb olvasnod kell. Ha nem olvasol, azt megsínyli a szöveged. A mondataid kevésbé lesznek jók, a cselekmény kézbentartásáról, vagy a különböző narrációs eljárásokról pedig nem tudsz ellesni technikákat, vagyis rengeteg olyan lehetőségtől vágod el magad, amelyek a hasznára válhatnának a kéziratodnak és neked, mint szerzőnek.

A rendszeres olvasás valójában az összes többi írással felmerülő problémádra is gyógyírt jelenthet. Ha nincs kialakult ötleted például, az olvasás valószínűleg katalizálni fogja a kreatív erőidet, de a nyelvtani ismeretek elsajátításában és magabiztosabb használatában is a segítségedre lehet. Hosszan lehetne sorolni, micsoda előnyöket jelent a rendszeres és figyelmes olvasás az írói fejlődésben. Egyszerűen el kell fogadni, hogy az olvasás írói munkára gyakorolt befolyása túlbecsülhetetlen.

Ha rendszeresen olvasol, az nagyon jó kezdet. Ne ess azonban abba a hibába, hogy csupán abban a zsánerben olvasol, melyben alkotsz is, hiszen ezzel szintén megfosztod magad olyan eszközöktől és behatásoktól, melyek segítenének abban, hogy írásod különbözzön a műfaj többi szövegétől.

Az olvasás hiánya néhány oldal vagy akár néhány bekezdés elolvasása után nyilvánvalóvá válik a szerkesztőnek. El kell fogadni: ha írni akarsz és azt szeretnéd, hogy olvassák az írásaidat, akkor először sokat kell olvasnod.

Az átolvasás hiánya

Nagyszerű dolog, hogy a végére értél a kéziratodnak, de ez nem jelenti azt, hogy a munkával is végeztél. Egy csomó hiba van a szövegedben, melyekre nem láttál rá, nem vettél észre az írás során. Ezeket el kell távolítanod, mielőtt a szerkesztő veszi őket észre. Ez azt jelenti, hogy – akár tetszik, akár nem – újra kell olvasnod az írásodat. Sőt, lehet, hogy lesznek olyan részletek, melyeket akár hangosan is fel kell olvasnod, hogy érezd a szöveg ritmusát és alakíts rajta, amennyiben szükség van rá.

A béta olvasó intézménye a törlés gomb után az egyik leghasznosabb találmány a szerző számára. Amennyiben nincs ismerősöd, aki átolvasná a kéziratodat, vagy kifejezetten olyan emberrel szeretnéd elolvastatni a szövegedet, akit nem befolyásol az, hogy ismeritek egymást, akkor már a Facebookon is találhatsz olyan csoportokat, melyeket kifejezetten erre a célra hoztak létre.

Bár a “bétázás” nagyon hasznos és fontos tevékenység, mivel valódi olvasói visszajelzést biztosít, mely alapján a szerző továbbfejlesztheti vagy javíthatja a szövegét, mégsem helyettesíti azt, hogy te magad olvasd át vagy olvasd újra az írásodat. Néhány oldal elolvasása után észre fogod venni, hogy mennyivel másképp működik a szöveged, mint ahogyan azt elképzelted.

A kézirat befejezése után érdemes azt néhány napig “altatni”, majd újra elővenni és friss szemmel belekezdeni az olvasásba és újraírásba. Az írási folyamatnak ez a fázisa rengeteget ad hozzá a végeredményhez, ezért aztán nem érdemes spórolni rajta.

A magyar nyelv ismeretének hiánya

Végül a magyar nyelvtani szabályok ismeretének hiánya is a pályázatok legégetőbb és leggyakoribb hibái közé tartozik. Úgy tűnik rengetegen tekintenek úgy a magyar nyelv grammatikájára, mint az írott szöveg opcionális ornamentikájára. A nyelvtani szabályok nem díszítő elemek és nem opcionálisak. Rendkívül fontos szerepük van a jelentés átvitelében és az érthetőség növelésében.

A kívülálló azt gondolhatná, hogy a helyesírás olyan alapvető követelmény, amely nem okoz problémát egy irodalmi pályázat esetében, mint amilyen a [bekezdés]. Ez nagy tévedés. Sajnos nem egy olyan pályázatot kaptunk, ahol a kerek, egész mondat megszerkesztésének képessége sem volt a szerző birtokában: rosszul használt ragok, egyeztetési és központozási hibák, kihagyott állítmány – mindez gyakran egy mondaton belül. Nem egyszer már a szerzői bemutatkozás elolvasása is küzdelmes feladat volt, nem elvárható tehát, hogy a zsűritagok átrágják magukat a hasonló helyesírással megalkotott háromszáz oldalas kéziraton. Röviden: ha rossz a helyesírásod, rosszak az esélyeid a pályázaton.

Természetesen nem csupán hiánytapasztalataink voltak a pályázatok kapcsán, mégis fontosnak tartottuk, hogy a leggyakrabban előforduló problémákat megosszuk veletek, hogy a következőkben minél nagyobb eséllyel induljatok el a [bekezdés] kéziratpályázatán. Arról, hogy hogyan néz ki egy jó pályázat a zsűri szerint, akkor alkothattok képet, ha követitek a levelezőlistát és elolvassátok a [bekezdés] pályázat győztes szövegeit. Az idei program az utolsó fázisába érkezett, hamarosan tehát új [bekezdés] díjas szerzőt vagy szerzőket köszönthetünk. Jövőre pedig ismét lesz [bekezdés], szóval irány olvasni és írni!

Szabó István Zoltán (Steve)