Az írás nem könnyű hivatás. Ráadásul az idő legnagyobb részében magányos folyamat, melynek során kevés segítséget kap a szerző. A legtöbb író hasonlóképp kezdi a pályáját.
Sara Raasch 27 éves. Túl van már az első trilógiáján (Hó, mint hamu), melyet számos nyelvre lefordítottak. Most új könyvsorozaton dolgozik. Úgy gondoltuk, hogy története és tanácsai inspirálhatnak minden erejét, prózáját próbálgató szerzőt. Reményeink szerint Titeket, a [bekezdés] program pályázóit is. Írói szokásairól, az alkotói folyamat nehézségeiről és a motiváció megtartásának titkairól kérdeztük.

Tapasztalatod szerint melyek a regényírási folyamat legveszélyesebb buktatói? Hogyan kerülhetik el őket a szerzők? Hogyan kerülted el te őket?

A legveszélyesebb, amikor azt gondolod, hogy a kritikával szembeni ellenállásod azt jelenti, hogy a kritika rossz. Minden egyes szerkesztői levéltől, amit a pályám során eddig kaptam (több tucatról van szó), napokig forgott velem a világ. Minden változtatási javaslat feldühített (“Hogyan MERÉSZELI a barátom/ügynököm/szerkesztőm azt gondolni, hogy ez rossz? Az a fordulat zseniális volt! Az a jelenet tökéletes! Mégis hogyan képzelik?!”), és teljesen biztos voltam benne, hogy minden kritika rettenetes tanács. Aztán pár napot ülök rajtuk, majd újra előveszem őket. És minden alkalommal (igen, minden alkalommal) rájövök, hogy igazuk van.

Amikor a regényeddel egy szerkesztőhöz fordulsz, akkor már olyan messzire jutottál, amennyire a saját erődből tudtál, tehát eljött az ideje némi segítségnek. Ez nem azt jelenti, hogy az írásod ROSSZ, és azt sem, hogy tehetetlen vagy – mindössze azt jelenti, hogy a projekted növekszik és eljött az ideje, hogy friss szemmel is átnézzék. Ez segít abban, hogy a lehető legjobbat hozd ki a munkádból. A jó szerkesztővel csapatot alkottok – nem versenyeztek, hogy melyikőtök ír jobb könyvet. Együtt dolgoztok.

Szóval adj magadnak pár napot, hogy túltedd magad a szerkesztői javaslatokon (hidd el, ez a folyamat része!), aztán térj vissza a munkához.

Hogyan tartottad meg a motivációdat az első regényed, a Hó, mint hamu, írása alatt?

Emlékeztettem magam arra, hogy miért akartam publikált szerző lenni. Hogy megoszthassam a történetem az olvasókkal, hogy láthassam a kötetem a könyvespolcon. Mindig igyekeztem életben tartani az álmot, különösen akkor, amikor nagyon nehéz volt.

Hogyan néz ki az írói rutinod?

NAGYON szeretek körvonalazni. Hónapokat, időnként éveket töltök azzal, hogy a történet minden elemét felvázoljam, mielőtt leülnék megírni. A világ, a karakterek, a cselekmény – mindegyiket előre ki kell gondolnom.

Véleményed szerint melyek egy író legfontosabb tulajdonságai?

A cselekményalkotás képessége. Nem egyszerű rátalálni a kellő fortélyra, ahhoz hogy minden jelenet számítson és előre is vigye a történetet – mindezt persze meglepő módon. Nem mindig jön automatikusan. Gyakran a szerkesztési folyamat során alakul ki, de amikor megfelelően csinálják, hűha!

Van néhány jó tanácsod kezdő írók számára?

Haladj előre! Az egyetlen különbség egy megrekedt és egy sikeres író között az állhatatosság! Próbálkozz, tanulj, fejlődj!

Végezetül a jövőbeni törekvéseidről. Befejezted az első trilógiádat. Mi a következő lépés?

Egy új sorozatom jelenik meg jövőre az Egyesült Államokban – egy YA kalóz fantasy! Izgatottan várom, hogy megoszthassam mindenkivel. Ki nem imádja a kalózokat? 😀